„Sokszor nem is tudtam,
hogy mit akarok, csak azt, hogy mit
nem”.
Coco
Chanel
A divat világában Gabrielle
"Coco" Chanel szinte halhatatlan.
Rakott szoknya és baszk
sapka, ballonkabát, pulóver és kardigán. Hosszúnadrág és
divatékszer – ő adta a ruhatárunknak. Meg a napbarnított bőrt és a
rövid hajat. Úgy élt és azt tette amit akart, amihez csak kedve
volt. Vele kezdődött a női XX. század… Számomra az örök
kedvenc.
Egy kicsit
róla:
Gabrielle Chanel néven,
1883. augusztus 19-én született a Loire menti
Saumurben. Anyja korán meghalt, apja pedig, aki házaló kereskedő
volt, kétévesen az egyház gondjaira bízta. Apácák nevelték - és öltöztették: fehérbe,
feketébe. Egy közép-franciaországi kisvárosban, egy
zenés kávéházban a katonáknak énekelt húsz-egynéhány évesen. Itt
ragad rá a Coco becenév. Egy fiatal gyalogsági
tiszt beleszeret, és 1908-ban felviszi Párizsba. Etienne
Balsancivilben dúsgazdag lótenyésztő, bevezeti a
lóversenyek zárt világába. Coco Chanelt ettől fogva kézről kézre
adják a férfiak, akik mind-mind értékelték, becsülték és csodálták
páratlan tehetségét. Hosszú élete során botrányos szerelmi ügyei
számos pletyka forrásául szolgáltak.Viszonyt folytatott a tehetős
westminsteri herceggel, aki segítette abban, hogy megnyissa első
divatházát. Legtöbbet vitatott szerelmi viszonyát egy fiatal német
katonatiszttel folytatta Párizs megszállása idején. A kapcsolat
miatt a második világháború végén kollaborációval vádolták meg.
Sikerült viszonylag ép bőrrel megúsznia, védekezésképp
"l'amour" – ra hivatkozott. Chanel sok történetet kitalált
életéről, és számos tényt eltúlzott, de a valóság néha
izgalmasabbnak bizonyult, mint a fantázia. Amikor abba hagyta
táncosnői pályafutását Vichyben – ahol Coco néven vált ismertté –,
Chanel Párizsba költözött. Ott találkozott a jóképű, gazdag Beau
Capellel, aki fiatalon hunyt el, és akit élete nagy szerelmének
tekintett.
Kezdetben olcsó kalapokat vásárol a
párizsi nagyáruházakban, és egy kicsit átpofozza őket. Majd egyik
barátja, az angol
Arthur „Boy” Capel segítségével megnyitja
első divatáruüzletét a Vendome tér mögötti rue
Cambonon. A siker akkora, hogy hamarosan a felkapott
tengerparti üdülőhelyen,Deauville-ban is butikot
nyit. Ott kezdte gyártani bő szabású,
kényelmes alkalmi ruháit, amelyek híressé tették. Akkoriban Chanelt
és ruháit merésznek tartották: a fűzőt félredobta, haját fiúsan
rövidre vágatta, férfinadrágot viselt, és hagyta, hogy a nap
lebarnítsa bőrét. Vásárlói imádták ruháinak egyszerűségét és
eleganciáját, ami éles ellentétben állt a kor komplikált és
kényelmetlen öltözködésével. A divatlapok kezdtek rá felfigyelni,
és Chanel jellegzetes dzsörzé kosztümjei – kardigánszerű
felsőrészükkel – divathóborttá váltak Párizsban. A 20-as és 30-as
évek alatt rukkolt elő a "kis fekete ruhával", a hosszú hamis
gyöngyfüzér kosztümékszerekkel, továbbá a strasszból, gyémántból,
rubinból készült karperesekkel és melltűkkel. Női ruháihoz olyan
anyagot választott, mint a tweed és a gabardin, amelyek addig a
férfiaknak voltak fenntartva.

Kitör a háború. A gyárakban
nők állnak a fronton harcoló férfiak helyére. A háborús nemzedék
már nem tud mit kezdeni a boldog békeidők ruházkodási szokásaival,
és kényelmesebb, praktikusabb, sportosabb eleganciára vágyik. Az ő
számukra nyitja meg párizsi divatházát ugyancsak a rue Cambon 21.
szám alatt.
Az iroda ajtaján ma
is látható a névtábla: M a d e m o i s e l l e
így hívták a divatház alkalmazottai, egészen
haláláig.
„Sokszor
– mondta egy alkalommal – nem is tudtam, hogy mit akarok,
csak azt, hogy mit nem”. Elutasította a
túldíszítettséget, a funkciótlan sallangot, a barokkos
cifraságot.Új - a réginél egyszerűbb, sportosabb, klasszikus
kiegyensúlyozottságra törekvő - divatnak veti meg az
alapjait. Közben pedig forradalmasítja az
egész konfekcióipart. Egész divatstílust épít a korábban megvetett
dzsörzére és
tweedszövetre.
Olyan
ruhákat álmodott meg, amelyeket „egy nő felvehet reggel, amikor
elindul ügyes-bajos dolgait intézni, amelyben délután beülhet a
barátnőivel valahova teázni, és amelyben este akár színházba is
mehet...”
A stílust - az
életében egymást követő férfiak hatására - újabb és újabb elemekkel
gazdagítja. Dimitrijnek, II. Miklós cár
unokaöccsének a bizánci ikonokra emlékeztető bizsukat, a korán
elhunyt Arthur „Boy” Capelnek, illetve
Westminster hercegnek a tweedszövetek felfedezését
és az angolos eleganciát, az 1939-ben szívrohamban elhunyt
Paul Iribe-nek a gyémánttal ékesített
Chanel-ékszereket köszönhette. Coco Chanel a harmincas évek derekán ér fel a
csúcsra: neve ekkorra már egyet jelent a
párizsi eleganciával. A Vendome téren álló patinás Ritz Szállóban
lakott, a legenda szerint három lakosztályt bérelt egyszerre:
egyikben aludt, másikban a vendégeit fogadta, a harmadikban
tisztálkodott.
1939-ben elhatározza, hogy
visszavonul. „Azt hittem - emlékszik
vissza ezekre a sötét évekre –, hogy a női divatnak egyszer s
mindenkorra befellegzett”. Áttelepül Svájcba.
Christian
Dior 1947-es sikere mégis arculcsapásként
érte.A Dior-féle
New-Look, a bokáig érő bő szoknya, a darázsderék, a frufru szöges
ellentéte mindannak, amit nem is olyan régen képviselt. Az új
divatot ismét a férfiak, a Diorok, Balenciagák és Balmainek
diktálják. Mintha a nők egyszeriben mindazt elfelejtették volna,
amivel a Chanel-féle stílus megajándékozta
őket.
Új
kollekcióját 1954 februárjában mutatta be
Párizsban. Nagy volt a kockázat. A lehetséges
bukás visszavetette volna a Chanel parfümök kelendőségét is.
Visszatérése azonban több volt egyszerű come-back-nél –
újjászületett!
Az általa
megálmodott kiskosztümök utánzatai feltünedeznek a párizsi utcákon.
Kevesebb, mint egy év
alatt visszaszerezte valamikori pozícióit.
Bélés nélküli, puhán omló zakók, csodálatos karkivágások,
selyemblúzok, különleges bizsuk, zsebbel ellátott szoknyák, vállra
vethető „kipárnázott” táskák - megannyi eredeti ötletet vetett be,
amelyet a nők százai, ezrei éreztek magukénak.
A Ritz Szállóban hunyt el,
1971-ben.
Hirdetés 1959-ből
Chanel
N°5
A világ leghíresebb parfümjének születését legendák övezik. Coco
Chanel volt az első, aki egy divatház presztízsét összekapcsolta
egy nagy parfümével és létrehozta a világ első "mesterséges"
parfümjét.
Coco Chanel, a húszas évek legelején, a Cote d'Azur valamelyik
üdülőhelyén ismerkedett meg Ernest Beaux-val, aki már évek óta
tanulmányozta az aldehideket és aki az orosz cárnak volt udvari
parfümkésztője. Ezek olyan szintetikus anyagok, amelyek a
desztillálási folyamat során egyre erősödő természetes virágillatot
fejlesztettek. Chanel beleegyezett, hogy kipróbáljon néhány mintát.
Beaux különböző illatokat állított össze, amelyeket számozott
üvegekben mutatott be neki. A legenda szerint Chanel az ötödik
üveget választotta, mert az ötös volt a szerencseszáma. Hogy
folytassa a babonát, 1921. május 5-én, az év ötödik hónapjának
ötödik napján mutatta be az új parfümöt.
A Chanel N°5
forradalmasította a parfümök világát, és ma is az egyik
legünnepeltebb illat. Pompás frissessége mellett a természetes
illatok ódivatúnak és igen költségesnek tűntek. Az első
"demokratikus" parfümöt a hölgyek világszerte imádták, és még a
szerényebb körülmények közt élők is megengedhették maguknak. Ma a
világon már szinte minden parfümkészítő aldehideket
használ.
A legendás
parfümöt évekig Catherine Deneuve, majd utána Carole Bouquet
reklámozta. De egyikük sem tett annyit a Chanel N°5
népszerűségéért, mint Marilyn Monroe, aki - amikor az
újságírók egy alkalommal megkérdezték tőle, hogy miben alszik, csak
ennyit mondott: pár csepp Chanel N°5-ben..!
A Chanel No5
–höz az elmúlt években a finom és hűvös színésznő: Nicole Kidman,
adta az arcát. A cég legújabb reklámfilmjének most május 5.-én volt
a világ premierje, amelyben már Audrey Tautou az új arca a
parfümnek, mivel a COCO CHANEL életéről szóló film főszerepére is
őt választották.
Most pedig június 25-től
végre itthon is vetítik!
A filmet
így hirdetik:
Egy
közép-franciaországi kislány, aki árvaházba kerül a nővérével,
és minden vasárnap hiába várja, hogy érte jöjjön az apukája.
Egy kávéházi énekesnő, elhaló hanggal, aki egy csapat részeg
katona előtt lép fel.
Egy alacsony varrónő, aki egy vidéki szabó hátsó műhelyében
szegi fel a ruhákat.
Egy kezdő kurtizán, aki túl sovány, és akinek menedéket
védelmezője, Etienne Balsan nyújt a könnyűvérű nőcskék és az
éjszakai császárok világában.
Egy szerelmes asszony, aki azt állítja, hogy sosem lesz
senki felesége, különösen nem Boy Capelé, a férfié, aki pedig
imádja.
Egy lázadó, akit a kora társadalmi elvárásai béklyóba
zárnak, és aki a szeretői ingét
hordja.
Ez Coco Chanel
története, aki azelőtt testesítette meg a modern
nőt, mielőtt azt kitalálta volna a világ
számára.
Mélyen
egyetértek,IGEN, ez COCO Chanel na és persze egyben a divat
története is és éppen ezért én már alig várom,hogy beülhessek a
moziba végre...
A híres és klasszikus Chanel
táska:

és néhány régebbi és mai
kosztüm modell.....
A(z) "COCO Chanel megér egy misét!" című bejegyzésre eddig 4 kommentár érkezett.
A bejegyzést Tiffanynal írta 2009-05-19.
A bejegyzés címkéi:
chanel
A bejegyzés kategóriája: Női / szépség
Iratkozz fel a blogra és értesítünk a friss eseményekről.
RSS
Regisztráció után értesítést kérhetsz a blogról és hozzá is szólhatsz.